•  ENERGETIKA-ÜGY
  • Tartalom

Energetika 1 menüpont alatti tartalom:                          

    A GAZDASÁGI RENDSZERVÁLTÁS KEZDETE

Energetika 2 menüpont alatti tartalom:                                                  

    ÖSSZESKÜVÉS-ELMÉLET FEHÉRVÁRRÓL

Energetika 3 menüpont alatti tartalom:    

    ÜTKÖZŐPONTBA KERÜLVE

Energetika 4 menüpont alatti tartalom:    

  • Az ENERGETIKA-ügy látlelet egy rendszerről, olyan példázat, amely több dimenzión átnyúlva megmutatja, hogy a parancsuralmi rendszerben leleményes párttitkárok közreműködésével miként értékelődik fel a kreativitás ellenforradalmi szervezkedéssé, hogyan születik meg egy összesküvés-elmélet és érik megtorlássá, úgy, hogy egyúttal a diktatúra politikai belharcának ütközőzónájába kerülve betölti a
    villámhárító szerepét is.

  • A diktatúra megfélemlítésen, megtorláson alapuló, elnyomó, parancsuralmi  rendszer.  

  • ENERGETIKA-ÜGY  



    Az ENERGETIKA-per a nyolcvanas évek kiemelkedő jelentőségű koncepciós pere volt, ami a magyar gazdaság számára új fejlődési irányt mutató gazdasági modell és az ennek megvalósítására irányuló szervezkedés megsemmisítését célozta. A diktatúra bírósága a megtorlást, egyben megfélemlítést szolgáló ENERGETIKA-perben csalással, hazugsággal, hamis vád alapján, a mentőkörülményeket elhallgatva hozott ítéletet.

    A diktatúra időszakában – 1984-ben – a pártállami hatalom az Innovációs bázisok fedőnévvel kidolgozott új piacgazdasági modell tervezetét rendszerellenes forgatókönyvnek, a megvalósításra irányuló szervezési tevékenységet pedig rendszerellenes szervezkedésnek minősítette, és emiatt köztörvényesnek álcázott politikai koncepciós per indítására adott utasítást, amely a nyolcvanas években ENERGETIKA-per néven vált ismertté.

    A pártállami bíróság nem létező jogszabályok megsértése miatt mondta ki a bűnösséget, a bíróság csak a koholt vádak igazolására előterjesztett hamis bizonyítékokat, hamis tanúvallomásokat vette figyelembe. Nem létezett a bizonyítékok láncolata, a tárgyalás jegyzőkönyvéből kihagyták a védelem által előhozott érveket, bizonyítékokat, a felmentésre okot adó mentőkörülményeket.

    Akkor a bírák törvényesnek tartották a csalárd módszerek alkalmazását, akkor ez volt a törvényeken átgázoló szocialista törvényesség, amely nem válogatott a módszerekben, hogy megvédje a diktatúra rendjét a felforgató, rendszerellenes tevékenységet folytató személyektől.

    Az ENERGETIKA-per példa arra is, hogy a nyolcvanas években, a nagy kölcsönfelvételek idején Kádárék már óvakodtak a nyugat figyelmét felkeltő politikai perektől, ezért a politikai perek új formát öltöttek, köztörvényes perek formájában zajlottak és így kerültek a statisztikákban is kimutatásra. 

    Ez a koncepciós perekben eljáró bírák számára is voltaképpen újfajta kényszerhelyzetet jelentett, mert már jóval több ártatlan személyt kellett elítélni olyan bűncselekményekben, amelyek nem léteztek, amelyeket egy koncepció keretében találtak ki, mert a diktatórikus hatalom elvárása az volt, hogy ne a valós tetteik, izgatás vagy szervezkedés miatt ítéljék el a letartóztatott személyeket, hanem az erre kidolgozott koncepció alapján, csalás, vesztegetés vagy éppen hűtlen kezelés miatt. A lényeg, hogy figyelemfelkeltés nélkül rács mögé kerüljenek.

    A röplapterjesztés, a rendszerellenes izgatás kiszámítható, kezelhető cselekménynek minősült a hatalom szemszögéből nézve, ám egy ilyen tervezet – mint az innovációs bázisok tervezete – és annak megvalósítására irányuló szervezési tevékenység a kiszámíthatatlanságot, a kezelhetetlenséget jelentette. A pártállami hatalom köreiben az igazi pánikot kiváltó tényező az összeesküvés-elmélet azon fejtegetése volt, amely szerint a szervezkedés tervezet szerinti megvalósulása lehetőséget nyújtana a szembeszegülők összegyűjtésére, tömörülésére, amely a rendszer elleni szervezett ellenállás megjelenésével lenne egyenlő.

    A politikai koncepciós perek pikantériája, hogy ezekben az ügyekben is a bíróság hozott ítéletet, noha a perek vádlottjai nem a törvénnyel, hanem az állampárttal kerültek szembe.

  • AZ ENERGETIKA-PER FELÜLVIZSGÁLATA

    A rendszerváltást követően, élve a törvény adta új lehetőséggel, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához 1993 április 19.-i keltezéssel benyújtásra került az ENERGETIKA-perben hozott másodfokú határozat felülvizsgálatát kérő felülvizsgálati indítvány, az indítványban feltárva a büntető anyagi jogsértéseket és az eljárási szabálysértéseket valamint bemutatva a politikai érintettséget bizonyító dokumentumokat. 

    A Legfelsőbb Bíróság  bírói tanácsa - amelynek elnöke az a Dr. Szabó Győző volt, aki a rendszerváltáskor országos rendőrkapitány lett, majd a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese - kerülte azt, hogy a diktatúra bírósága által elkövetett törvénysértések vonatkozásában állást kelljen foglalnia.  A Legfelsőbb Bíróság nem az indítványban megjelölt irány szerint bírálta felül a megtámadott határozatot, nem vizsgálta meg az indítványban előtárt jogi érveket, indokokat, nem teljesítette a felülvizsgálati eljárás törvényben rögzített feltételeit, azzal utasította el a felülvizsgálati indítványt, hogy nem felülvizsgálati okra hivatkozott. 

    Amennyiben igaz lett volna, hogy az indítványban nem felülvizsgálati okra hivatkoznak, akkor sem kerülhető meg, hogy a Be. 287/A. § (1) bekezdése szerint a bírói tanács elnöke az indítvány előterjesztőjét az indítványnak harminc napon belüli kiegészítésére hívja fel, közölve az előterjesztővel, hogy az indítványban nem felülvizsgálati okra hivatkozott. Amíg ez nem teljesült nem lehetett volna lezárni végzéssel a felülvizsgálati eljárást. A bírói tanács elnöke nem közölte az indítvány előterjesztőjével, hogy a bíróság álláspontja szerint nem felülvizsgálati okra hivatkozott és hogy az erre vonatkozó értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül jogában áll az indítványhoz kiegészítést benyújtani. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás alapvető szabályait sértette meg.

    A felülvizsgálati eljárás csak a törvényben rögzített feltételek teljesítése esetén tekinthető végigvitt, lefolytatott eljárásnak. Ha a bíróság nem teljesítette a törvényben előírt feltételeket, akkor ez azt jelenti, hogy nem folytatta le az eljárást, így eljárásról sem lehet voltaképpen beszélni, mivel az a folyamat, amelyet eljárásnak nevezünk sem részeiben, sem egészében nem teljesült, mert nem jött létre. Egy nem lefolytatott felülvizsgálati eljárás pedig nem is zárható le jogerősnek minősített végzéssel. Egy jogellenesen hozott végzés pedig nem képviselheti a jog erejét és nem nevezhető jogerős végzésnek, mivel a jogellenesség és a jog ereje nem társítható fogalmak.

    Dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter az első Orbán-kormány idején személyesen kért tájékoztatást Dr. Solt Páltól a Legfelsőbb Bíróság elnökétől egy OIT ülésen az Energetika-per felülvizsgálatával kapcsolatban. Dr. Solt Pált nem vitatta az Energetika-per felülvizsgálata során elkövetett eljárási szabálysértést, azt, hogy jogellenesen lezárták a felülvizsgálati eljárást, de azt mondta, nem lehet változtatni a helyzeten mert jogerős végzéssel lezárult az ügy.

    A vitathatatlan magyar valóság része, hogy a rendszerváltást követően az új hatalom említésre érdemes személyi és szervezeti változtatások nélkül emelte át a diktatúra bíróságát a demokratikus jogállamba,  amely voltaképpen a diktatúra működését és fennmaradását szolgáló, a megtorlást, megfélemlítést jogi úton érvényesítő diktatórikus hatalmi szervezet demokratikus jogállamba történő integrálását jelentette.

    A rendszerváltást követően a koncepciós perek felülvizsgálatában résztvevő bírák közül azoknak, akik a múltjuk révén érintettek a koncepciós perekben az érdekük az, hogy a felülvizsgálat során ne kerüljenek feltárásra a csalások, hazugságok, az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, mert ez akár egyetlen eset révén is visszhangra találna, ráirányítaná a figyelmet a tisztázatlan bírói múltra, a diktatúra időszakában a bírák által elkövetett törvénytelenségekre és bűncselekményekre, másrészt a csalások, hazugságok feltárásával a bírák tulajdonképpen a saját múltjukat is besároznák.

    Dr. Szabó Győző elfogultsága nem vitatható. Dr. Szabó Győző a kádári diktatúra alatt mint egy megyei bíróság elnöke részese volt a diktatórikus jogalkalmazásnak, a megfélemlítéshez, megorláshoz jogi kereteket biztosító igazságszolgáltatásnak. Személyes érdeke fűződött ahhoz, hogy egyetlen per esetében, az Energetika-per esetében se kerüljön feltárásra, hogy a diktatúra bíróságai, bírái csalással, hazugsággal, igazságszolgáltatás elleni bűncselekményekben bűnrészességet vállalva hoztak ítéletet.