• A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS
    FORGATÓKÖNYVE
  • Forrás: baranyai józsef  a   rendszerváltás titkos forgatókönyve című műve

  • Idézet az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatából:  "Az Egyezmény egyáltalán nem engedi meg a vélemény nyilvánítás szabadságának korlátozását a politikai beszédek, vagy az általános érdeklődésre számot tartó kérdések körében.”

  • A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE
  • Kevesen tudják pontosan, hogy kik és hol készítették. Ami biztosra vehető: létezett a rendszerváltás titkos forgatókönyve. Már a rendszerváltás előtt a bennfentes politikai folklór részét képezték az erről szóló történetek. Többen eskü alatt állítják, hogy amikor készült már tudtak róla, mások pedig titokban kimásolt fejezeteket is olvastak belőle. Ami a pártos és pártatlan elemzők szemszögéből nézve sem nagyon vitatható: Magyarországon az állampárti elit számára a békés rendszerváltás megtervezése, annak tárgyalásos úton történő kierőltetése jelentette az egyetlen lehetőséget a hatalom átmentésére. A bizonyosságot azonban mégsem ez jelenti, sokkal inkább a cáfolhatatlan egybeesés, amely atitkos forgatókönyv közszájon forgó fejezetei és az események alakulása között fennáll.

    A rendszerváltás titkos forgatókönyve a maximum elérésére törekedve lett kimunkálva, számításba véve, hogy annak úgyis csak egy része teljesülhet. Optimista forgatókönyv volt, annak ellenére, hogy akkor már nyilvánvalóvá vált: a szocializmusnak nevezett formáció – ami valójában baloldali diktatúraként működött – megbukott. Tudták, a hatalom ugyan még bizonytalan ideig a kezükben van, de a váltás, a változás nem kerülhető el.

    Akkor közülük senki nem remélte, mert józan ésszel nem is volt hihető, hogy a forgatókönyv csupán szerény kívánságlistának bizonyul majd, mert a valóság jóval meghaladja a képzeletet, a remélhető maximumot is messze túlszárnyaló eredményt hoz számukra a rendszerváltás. Akkor senki nem gondolta, hogy egy jobboldali konzervatív kormány alatt nem a jobboldal szekértolói, hangadói, hanem meghatározó számban ők, a volt pártfunkcionáriusok és a pártállam egykori befolyásos személyiségei lesznek igen rövid idő alatt milliárdosok, azok, akik előzőleg még felelősségre vonástól tartottak, üldöztetéstől rettegtek. Akkor még nem sejtették, hogy a valóság csodálatosabb tud lenni mint az álom.

    A másik oldalon lévők szintén nem hitték, nem gondolták, hogy majd így alakulnak a dolgok. Nekik nem volt forgatókönyvük, de elképzelésük igen. Igazi rendszerváltást akartak, merthogy eredetileg erről volt szó. Ez volt beígérve, ezt hirdették a szónoklatok, és ehhez akkor a lehetőség teljes mértékben adott volt. Olyan rendszerváltást akartak, ami valóban leváltja azt amiben részük volt, ami olyan országot hoz létre, ahol majd több lesz a jó és kevesebb a rossz. Olyan országot akartak, ahol majd szabadságot, demokráciát, jólétet hozó törvények születnek. Ők nem csak változtatást, hanem váltást akartak. Új rendszert a régi helyett, mert nem csupán a régi reparálása, átszabása volt a cél.

    Aztán megmagyarázták nekik, hogy csak a rendszerváltoztatás a járható út. A rendszerváltás szemantikai okok miatt sem lehetséges, merthogy váltani csak inget szokott az ember. Elmaradt a beígért „nagytakarítás” is, nem váltották le a bankok, vállalatok vezetőit, az államigazgatás fontos döntési pozícióban lévő hivatalnokait, amely pedig elengedhetetlen feltétele lett volna annak, hogy a jobboldal elképzelése szerinti privatizáció jöjjön létre. A jobboldaliak úgy gondolták, mivel ők nyerték meg a választásokat logikus, hogy majd közülük kerülnek ki a milliárdosok, a privatizáció révén pedig a jobboldalhoz tartozó új tulajdonosok kezébe kerül az állami vagyon jelentős része.

    Antall Józsefet többször figyelmeztették párttársai – néha indulatos érveléssel –, hogy a „nagytakarítás” elmaradása a választók akaratával, a kormányzati szándékkal ellentétes történelmi helyzetet, mi több elrendezettséget teremt Magyarországon, mely hoszszú időre meghatározza a tulajdonosi viszonyokat, a gazdasági elit körét és orientációját.

    Megmásíthatatlan tény, hogy a rendszerváltás, a privatizáció nyertese a állampárti gyökerekkel rendelkező baloldal lett. Az első szabad választást megnyerő jobboldal az általa hatalomba emelt jobboldali konzervatív kormány kormányzása idején vált a rendszerváltás vesztesévé, csatát vesztett a állampárti gyökerekkel rendelkező baloldallal szemben. Mindez előre meg volt írva egy forgatókönyvben!

    Úgy mondják, Magyarországon a nyolcvanas évek végén két hatalmi centrum létezett az MSZMP-ben. Az egyik az intézményes hatalmat gyakorló, politikai küzdelemben önmagát megmutató, Németh, Horn, Pozsgay, Szűrös, Nyers nevével fémjelzett hatalmi centrum, az úgynevezett reformerek csoportja. De úgy tudni létezett egy másik titkos hatalmi centrum is, amely politikusi és személyes sorsát, továbbá az általuk képviselt pártelit jövőjét nem óhajtotta a választói akaratra bízni, még kevésbé a véletlenre, és végképpen nem egy kiszámíthatatlan, hirtelen fordulatra, egy spontán forradalomra. Mivel jó elemzőik voltak, tudták, hogy a változás elkerülhetetlen, bár ezt már 1984-ben megmondták nekik, de akkor még nem volt látható a fordulópont ideje.

    A titkos hatalmi centrum berkeiben egybehangzó vélemény volt, hogy egyetlen elfogadható megoldás létezik: irányítottá kell tenni az elkerülhetetlen változást, mindenképpen meg kell előzni a forradalmat vagy bármilyen kiszámíthatatlan esemény bekövetkeztét. Ez csak úgy lehetséges, ha ők kezdeményeznek, ők tervezik és szervezik meg a változtatás menetét, nem engedik ki kezükből az események irányítását. Abban is egyetértés alakult ki, hogy tárgyalóasztalhoz kell ültetni az ellenzéket, illetve az ellenzék azon részét, amely hajlandó tárgyalásos úton rendezni a rendszerváltást.

    A formálódó új politikai elit tagjai közül olyan partnereket kell találni, akikkel szót lehet érteni, ehhez fel kell kutatni a közös érdekeket. Megtervezett, összehangolt cselekvésre van szükség, a tét óriási! Hibázni nem szabad, mert minden elveszhet! Ezt csak tervszerűen lehet megcsinálni, ehhez pontos eligazítást adó forgatókönyv kell, amely rögzíti a kitűzött célokat, az események kívánt alakulását, a változás menetét, meghatározza a lényeges feltételeket, kikötéseket, a személyi kérdésekben követendő instrukciókat. Úgy tudni, a rendszerváltás titkos forgatókönyvét kimunkáló és a
    megvalósítást szervező érdekcsoport tagjai közül már szinte senki nem foglalkozik politikával, közülük többen milliárdosok lettek.

    A FŐ CÉLOK

    A rendszerváltás titkos forgatókönyve öt nagy témakörre koncentrált, ezek vonatkozásában jelölte meg az elérni kívánt célt, határozta meg a járni szükséges utat és adott konkrét eligazítást.

    1. Felelősségre vonások, leszámolások megelőzése.
    A rendszerváltás előtti időszakban bármely szinten hatalmat gyakorlók közül senkit nem üldözhetnek, senki ellen nem indíthatnak vizsgálatot vagy eljárást, senki ellen nem emelhetnek vádat. Alapelvként kezelik azt a nézetet, hogy általánosságban ugyan diktatúra volt, de ez konkrét esetekben nem bizonyítható.

    2. Bíróság, ügyészség átemelése.
    A diktatúra bíróságának, ügyészségének személyi állományát mindenfajta vizsgálat, ellenőrzés, átvilágítás nélkül átemelik az új rendszerbe és független hatalommal ruházzák fel. A bírák, ügyészek múltját,
    állampárthoz való kötődését, a hivatali visszaéléseket nem firtatják, feddhetetlen múltúnak nyilvánítják őket. Nem vizsgálják, hogy kik voltak a közvetlen pártirányítás alatt tevékenykedő pártügyészek, pártbírák, akik a koncepciós perekben eljártak.

    3. Leváltások, elbocsátások elkerülése.
    A diktatúra közigazgatásának személyi állományát nem váltják le, a közigazgatásban nem lesznek elbocsátások, legfeljebb nyugdíjazások. A kormányzati hatalomban a felső politikai vezetők szintjén lesz váltás, de a diktatúra idején hivatalban lévő közigazgatási államtitkárokat a helyükön hagyják. A politikai hatalmukat feladó párttitkárok, pártfunkcionáriusok elhelyezkedését segítik, a pénzügyi, gazdasági szférába történő beilleszkedésüket nem akadályozzák, a bankok, biztosítók, állami vállalatok, intézmények vezetői posztjaira történő kinevezésüket jóváhagyják.
    A privatizáció irányán, módján, folyásán nem változtatnak.

    4. Miniszterelnök személye.
    Csak az egyezségben résztvevő állampárt által elfogadott miniszterelnök-jelölt kerülhet hatalomba, csak ő kaphat médiatámogatást.

    5. Média.
    Újságírókat, szerkesztőket, riportereket, rendezőket nem távolíthatnak el állásukból a szocializmus idején végzett tevékenységük miatt.

    A rendszerváltás titkos forgatókönyve voltaképpen a hatalomátmentés forgatókönyve volt. Pontosan meghatározta azokat a területeket, személyi köröket, amelyek érinthetetlenek voltak, amelyeket címercserével átemelnek az új, demokratikus jogállamnak nevezett formációba. Elsődleges cél a múlt alacsony és magas szintű hatalomgyakorlóinak a felelősségre vonását törvényi, intézményi, személyi szinten lehetetlenné tevő elrendezettség megteremtése, továbbá a politikai hatalom pénzhatalomra történő átváltása volt.