•   RENDSZERVÁLTÁS
    • Tartalom

Rendszerváltás 1 menüpont alatti tartalom:                          

    A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE

Rendszerváltás 2 menüpont alatti tartalom:                                                  

    A JÖVŐKÉP HIÁNYA

Rendszerváltás 3 menüpont alatti tartalom:

    A KIVÁLASZTÁS

Rendszerváltás 4 menüpont alatti tartalom:

  • A magyar emberek olyan rendszerváltást akartak, ami valóban leváltja azt amiben részük volt és  olyan országot hoz létre, ahol majd több lesz a jó és kevesebb a rossz. Olyan országot akartak, ahol szabadságot, demokráciát, jólétet hozó törvények születnek. Ők nem csak változtatást, hanem váltást akartak. Új rendszert a régi helyett, mert nem csupán a régi reparálása, átszabása volt a cél.

  • A diktatúra megfélemlítésen, megtorláson alapuló, elnyomó, parancsuralmi  rendszer.  

  • A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁS


    A rendszerváltás alapvető dilemmája a változtatás módja: kiegyezés vagy forradalom, forradalom vagy kiegyezés? Amikor forradalmat említünk, akkor persze nem fegyverropogásos, barikádos forradalomra gondolunk, hanem olyan bársonyos, kulcscsörgetős forradalomra, mint amilyen a cseheké volt. Nálunk kiegyezésen alapuló békés átmenet révén jött létre a számtalanszor megkérdőjelezett, eredményeit illetően jogosan vitatott rendszerváltás, mert a kiegyezés leelőzte a forradalmat, vagy inkább megkerülte azt.

    A magyar állampolgárok meghatározó számban kudarcként élték meg a békés átmenet révén megvalósuló rendszerváltást, ezért fölöttébb kíváncsiak arra, milyen okok, milyen rendezőelvek, milyen alkuk és kompromisszumok játszottak közre a rendszerváltás ilyeténképpen történő alakulásában. Azt tudjuk, hogy Antall József a rendszerváltás levezénylésére megválasztott miniszterelnök nem forradalmár hanem tipikus kiegyező volt. Deák utódjának tekintette magát, de az ő alkuja, kiegyezése jóval rosszabb, sikertelenebb lett mint Deák kiegyezése.

    A békés átmenet az igazi változások bekövetkezte helyett az átmentés lehetőségét jelentette. Ennek tragikus következménye lett, hogy a békés átmenet átmentette a diktatúrában megismert, gyakorta megélt félelmet is. Nem lett megtisztulás! Senki nem mondta ki, hogy vége, vége annak ami volt, vége a félelemnek! Ehelyett átmenetről, folytonosságról szónokoltak. Nem épültek ki azok az intézmények, azok az ellenőrző mechanizmusok, amelyek az állampolgárok számára biztonságérzetet jelenthetnének, a biztonság megélését biztosíthatnák a diktatúrából címercserével átmentett hatalomérvényesítési technikákkal szemben.

    Az, hogy az ügyészek, bírák nem lehetnek párt tagjai nem eredményezte azt is, hogy a régi emberek helyébe újak léptek. Hogyan lehet az, hogy akik tegnap még a diktatúra szabályai szerint jártak el ügyeinkben, a diktatúra felfogása szerint emeltek vádat és ítélkeztek, azok egyik napról a másikra egy teljesen más értékrend, teljesen más erkölcsi felfogás, a demokrácia szabályai szerint képesek ugyanezt tenni, azért mert kiléptek az állampártból, és már nem tagjai sem annak sem egy másik pártnak?

    Lényeges kérdés, hogy Antall József mennyire volt felkészült politikus e speciális történelmi helyzet megoldására, arra, hogy a diktatúrából átvezesse a demokráciába az országot, hogy a huszadik század végén, egy hihetetlenül gyors változásokkal teli időszakban legyen az ország miniszterelnöke? Senki nem vitatja Antall műveltségét, intelligenciáját. Antall mint történész jól ismerte a múltat, az igazi kérdés azonban az, hogy ugyanilyen tájékozott volt-e az ország jövőjét meghatározó kérdésekben is? Rendelkezett-e elég széleskörű tájékozottsággal, ismerte-e a világ fejlődését meghatározó politikai, gazdasági folyamatokat, azok jellemzőit, sajátosságait, amely tudás birtokában képes lehetett volna felmérni az ország geopolitikai helyzetéből, természeti és emberi erőforrásaiból adódó lehetőségeit és helyesen megválasztani a szükségszerűen követendő illetve járható utat?

    Mint kiderült, Antallnak nem volt használható, gyakorlatba átültethető jövőképe, nem látta a világ fejlődését meghatározó irányzatok figyelembevételével meghatározható fejlődési pályát. Antall megnyilatkozásaiból az volt leszűrhető, hogy keveset tudott a globalizációról, a világ jelenlegi fejlődését meghatározó folyamatról, nem ismerte a globalizáció hatásmechanizmusát, így nem is láthatta a globalizációban rejlő lehetőségeket.

    Antall mint történész igen keveset értett a gazdasághoz, nem tudta mit kellene tenni ahhoz, hogy magasabb fejlődési pályára álljon a gazdaság, hogy dinamikusabban növekedjen a GDP. Többször hangoztatta, ne higgyenek a csodát, gyorsabb fejlődést ígérőknek, csak az a botladozós, nehézségekkel teli út és araszolva haladás létezik, amely kormányzása idején jellemezte a magyar gazdaság fejlődését.

    Antall tipikus kiegyező személyiség volt, mi több a kiegyezés virtuóza. Magyarországnak viszont ebben az időben egy bátor, kezdeményező, az előrevivő konfrontációt is vállaló, a legmerészebb lépések megtételére kész és képes miniszterelnökre lett volna szüksége. A szükségszerűen radikális változások helyett így csak szolid változtatás lett, a meglévő kozmetikázása, átszabása, reparálása. Új címer, új szólamok, új ígérgetések!

    Valójában itt semmi nem lett igazán elrendezve. Történtek lépések, változtatások, de a rendszerváltás nem lett befejezve, megrekedt valahol félúton. A demokrácia hiányosságait a mindennapi életünkben tapasztaljuk, a gazdaság rossz fejődési pályára lett állítva, a gazdaság torz szerkezete alkalmatlan a létező lehetőségek, emberi és természeti erőforrások figyelembevételével elérhető gazdasági növekedés megvalósítására. Több gazdasági szakértő is felvetette, hogy a békés átmenet átemelte a kádári időkben kialakult kapcsolati hálót és vele együtt a korrupciós modellt is, amely a rendszerváltást követően teljesedett ki igazán.

    Elmondható, hogy akarva, akaratlanul a rendszerváltás titkos forgatókönyve valósult meg. A rendszerváltás miatti elégedetlenség következményeként az MDF elveszítette szavazóbázisának jelentős részét, de ez csekély vigasz azok számára, akik egy szebb jövőt, emberibb életet reméltek a rendszerváltástól, mert az elveszett idő, az elveszett
    lehetőségek nem hozhatóak vissza, nem pótolhatók.




Másképpen élte meg a diktatúrát az annak szabályait elfogadó, az alkalmazkodás képességével, a kiegyezés szándékával bíró ember, és megint másképpen az önfeladásra képtelen, az elnyomással, az erőszakkal való szembeszegülést a génjeiben hordozó egyén.

A RENDSZERVÁLTÁS SZÜRKE EMINENCIÁSA

A rendszerváltás után több olyan kulcspozíció volt, amelynek betöltését illetően nehezen született egyezség. Ez azért azt is mutatta, hogy itt egy vezérelt, jobbik esetben kiegyezésen alapuló rendszerváltás megy végbe. Az egyik legfontosabb pozíció, mondhatni kulcspozíció, az országos rendőrfőkapitány személye volt. Az állampárt befolyásos körei jól tudták, hogy a rendőrség első számú vezetőjétől függhet, hogy a hatalomátadás után lesz-e bármilyen felelősségre vonás vagy vizsgálat a múltbéli ügyek miatt – mert az szinte biztos, hogy a rendszerváltás után a rendőrséghez nagyszámú, bűncselekményeket feltáró, személyi felelősséget megjelölő feljelentés beérkezése várható –, továbbá az ő szava lenne a döntő abban is, hogy a rendőrség miként kezelje a rendszerváltással elégedetlenek esetlegesen felparázsló mozgalmát.

A rendszerváltó ellenzék mindenképpen egy olyan személy kinevezését várta, akinek demokrácia iránti elkötelezettsége nem vitatható, aki ezt a diktatúra idején is bizonyította, akinek személye, de leginkább ellenzéki múltja erre vitathatatlan garanciát jelent. Nem tudni, hogy előre kikötött feltételként vagy a háttéralkuk során született megoldásként lett az Antall-kormány első országos rendőrfőkapitánya dr. Szabó Győző, aki ezt megelőzően, a diktatúra időszakában egy megyei bíróság elnöke volt.

A megyei bíróság elnöke – a diktatúra idején ez kulcspozíció volt – rangsorban az állampárt megyei első titkára után következett. Ez a párthierarchiában igen fontos beosztás volt, amelyet csak az állampárt, a diktatúra kétségbevonhatatlanul elkötelezett híve, embere nyerhetett el. Dr. Szabó Győzőt ilyen embernek találták amikor kinevezték a megyei bíróság élére.

Nem lehet tudni, hogy dr. Szabó Győzőnek az országos rendőrfőkapitány posztjára történő kinevezése Antall választása volt, vagy ez is kikötés, megjelölt feltétel lehetett a titkos forgatókönyvben. Dr. Szabó Győző viszonylag rövid ideig, ám a legfontosabb, mondhatni a legkritikusabb időszakban – amikor még bármi megtörténhetett volna – töltötte be a rendőrség országos főkapitányi tisztségét.

Úgy tudni, hogy dr. Szabó Győző főkapitánysága alatt egyetlen vizsgálat, egyetlen nyomozás sem indult a rendőrségnél a rendszerváltás előtti hivatali visszaélés vagy bármely más, a diktatórikus hatalomgyakorláshoz köthető cselekmény miatt, arról pedig nincs elérhető információ, hogy mi lett a „nagytakarítás” ígéretével feltüzelt emberek által a rendőrséghez eljuttatott igen nagy számú feljelentéssel, amelyekben a diktatúra alatt elkövetett bűncselekményekre és ebben felelősséget viselő személyekre akarták felhívni a figyelmet, hogy így segítsék a „nagytakarítás” hatékonyságát.

Sem Dr. Szabó Győző országos főkapitány, sem Antall József, sem az Antall-kormány igazságügyi minisztere nem adott tájékoztatást arról, hogy mi lett annak a - rendszerváltás előtti diktatúrában elkövetett bűncselekményeket, visszaéléseket, nagy értékű lopásokat bejelentő - több tízezer feljelentésnek a sorsa, ami az állampolgároktól a rendőrkapitányságokra érkezett a rendszerváltást követően.

Ezt követően dr. Szabó Győző a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese lett, az elnök utáni második ember, akinek szava személyi kérdésekben vagy az ügyek elosztásában, a bírák ügyekhez rendelésében is meghatározó volt. Talán a véletlen hozta így, ám Dr. Szabó Győző – mondhatni a legfontosabb időszakban – a Legfelsőbb Bíróság szervezeti és személyi kérdéseinek lerendezése időszakában lett – a gyakorlati ügyekben a végső szót kimondó, döntésre jogosult vezető – a Legfelsőbb Bíróság általános elnökhelyettese. Ellenzékiek szerint ez olyan lépés volt mintha még az MSZMP politikai bizottságának személyi döntése érvényesült volna. Ezek után már a helyzetet ismerő ellenzékiek közül szinte mindenki biztos volt a titkos alku és a titkos forgatókönyv létezésében.

Dr. Szabó Győző elnökhelyettesként – és később már e pozíciójától megválva – mint aktív bíró is tevékenykedett. Neve főként olyan perek vonatkozásában vált ismertté, amelyek meghatározó jelentőségűek voltak a demokrácia érvényesülése vagy a társadalom igazságérzetének megnyilvánulása szempontjából. Dr. Szabó Győző gyakorta volt a diktatúra idején politikai okokból indított koncepciós perek vonatkozásában benyújtott felülvizsgálati indítványok felülbírálására kijelölt bírói tanács elnöke. Nevét két jogorvoslati kérelem felülvizsgálatával kapcsolatban érdemes megemlíteni.

Dr. Szabó Győző volt a nyolcvanas évek talán legjelentősebb politikai koncepciós perének, az ENERGETIKA-pernek a felülvizsgálatát lefolytató bírói tanács elnöke, amely eljárási szabálysértéssel elutasító végzést hozott, annak tudatában, hogy az ENERGETIKA-perben nem létező jogszabályok megsértésére hivatkozva hoztak ítéletet. Az ENERGETIKA-perben alkalmazott jogszabály a mai napig titkosított, mint ahogyan titkosított a szakértői vélemény is. Ennek megismerésére és az ezzel szembeni védekezésre a vádlottaknak 1984 óta a mai napig nem nyílt módjuk. Az igazságügyi minisztérium jogszabály-nyilvántartó főosztálya szerint pedig Magyarországon nem létezik ilyen jogszabály. Az is a mai napig titkosított, hogy ki képviselte a vádat az ENERGETIKA-per másodfokú tárgyalásán. És nyilván az sem utolsó szempont, hogy aki a másodfokú tárgyaláson előadó bíró volt Dr. Sólyom László jelöltje lett a legfőbb ügyészi posztra.

Az ENERGETIKA-per 1984 óta húzódó és a mai napig lezáratlan történet, mely vonatkozásában például Dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter is tájékoztatást kért a Legefelsőbb Bíróság elnökétől. Dr. Solt Pál elismerte a Dr. Szabó Győző vezette bírói tanács eljárási szabálysértését, nem cáfolta, hogy a nem megismerhető, titkosított jogszabály és szakértői vélemények alapján született ítélet, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a szabálysértéssel, jogsértéssel született végzés is hatályos végzés, mely ellen nincs jogorvoslat és amelynek jogkövetkezményeit viselni kell, akkor is ha az nem létező jogszabályokra és iratokra hivatkozva született.

Egy másik említésre érdemes bírósági ügy, amelyben dr. Szabó Győzőnek szintén meghatározó szerepe volt, az a Tocsik-per, amely vonatkozásában felülvizsgálati indítványt nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság dr. Szabó Győző vezette bírói tanácsa jogszerűnek találta a több mint 800 millió forintos kifizetést Tocsik Márta részére az ismert indokok és körülmények alapján. Dr. Szabó Győző egyike volt azon személyeknek, akik kevésbé voltak ismertek, például keveset szerepeltek a képernyőn, ugyanakkor tevékenységük meghatározó jelentőségű volt a békés átmenet ilyeténképpen való alakulásában.